A Hortobágy jellegzetes madarai

KIS KÁRÓKATONA
Phalacrocorax carbo

A régió legkisebb kormoránja, kisebb a tőkésrécénél. Könnyen felismerhető rövid, vastag nyakáról, kerekded fejéről és hosszú farkáról. Írisze sötét. Költésidőben feje és nyaka sötét vörösesbarna (olykor a költés kezdetéig csaknem fekete), tollazata világosabbaban foltozott. Kiterjedt nádasokkal szegélyezett édes- és brakkvizek, néha egész kis tavak. Fákon vagy nádasban fészkel. Magyarországon ismét terjedőben.
H: 45-55; SZF: 80-90 cm.

ÜSTÖKÖS GÉM
Ardeola ralloides

Kisméretű, bujkáló, zsemleszínű gém, amikor felrepül fehérnek látszik. Felül barnássárga tollazatú, evezői és farka fehérek. A juv/imm csíkozott, tompább színezetű. Szeme sárga, arcbőre, csőre és lába sárgászöld. Nászruhában a feje tetején hosszan hátranyúló bóbitája feketén csíkozott, háttollazata aranyló sárgás, csőre és arcbőre élénkkék, lába élénkpiros. Hangja egy magas „kerr”. Mocsarak, kubikgödrök, árterek. Fákon, nádasban telepesen költ.
H: 44-47; 80-92 cm.

KIS KÓCSAG
Egretta garzetta

Kisméretű, tiszta fehér kócsag, fekete csőrrel (juv barnás) és cs?ddel, sárga „papuccsal”, amely röptében tisztán látható. Nászidőben hosszú, hátrahajó bóbitája van, szárnyain foszlott dísztollak fejlődnek. Kékesszürke vagy kékeszöld kantárja nászruhában rövid időre narancsszínű lesz. Az igen ritka salakszürke sötét változatnak sokszor a torka is sötét és csőre kisebb. Hangja éles, rövid rikácsolás. Édesvizű mocsarak, folyók árterei, part menti lagúnák. Főként fákon, vizek közelében költ. Hazánkban pusztai erdőfoltban és nádasban is találhatók telepei.
H: 55-65; SZF: 88-95cm.

NAGY KÓCSAG
Casmerodius albus

Messze a legnagyobb hófehér gém. Nincs látható bóbitája, de nászidőben hosszú fátyolos szárnytollai fejlődnek. Arcbőre zöldes (élénkzöld), csőre sárga (piros, rózsaszín, később fekete, töve néha sárga), lábai sötétbarnák (feketék). A szeme előtti rövid, fekete vonal fontos elkülönítő bélyeg az összes nagyobb fehér „gémtől”, beleértve a szürke gém igen ritka fehér változatát is. Nádas és sziki mocsarak, árterek, brakkvizű lagúnák. Felerősödött állományú, rendszeres fészkelőnk.
H: 85-102; SZF:140-170 cm.

FEKETE GÓLYA
Ciconia nigra

Felül teljesen fekete, szárnyai zöldes, lilás fényűek. Hasa fehér, csőre és lába élénkpiros. A juv hasonló, de barnásabb. Hangot gyakrabban ad, mint a fehér gólya, jellemző kiáltása „hi-lii, hi-lii”. Félénk eredei madár, főleg fákon fészkel. Édesvizek szegélyein, nyílt, mocsaras területeken, rendszerint erdős vidéken táplálkozik. Vonuláskor nyíltabb vikékeken is látható. Hazánkban rendszeres fészkelő.
H: 95-100; SZF: 145-150 cm.

BATLA
Plegadis falcinellus

Alakja egy megtermett nagy pólingra emlékeztet. Az egyetlen csaknem fekete, hosszú lábú és hosszú, lefelé görbülő csőrű madár a régióban. Tollazata lilásbarna, szárnyai és farka zöldes fényűek. Lába zöldesbarna, hangja rekedtes, károgó. Gyakran repül vonalban. Élőhelye a kanalasgémekével egyező, azokkal és más gémekkel, kócsagokkal közös telepen költ. Magyarországon rendszertelen, ritka fészkelő.
H: 55-65; SZF: 80-90 cm.

KANALASGÉM
Platalea leucorodia

Az egyetlen nagy, fehér, gémszerű madár, melynek csőre hosszú, fekete, végén kanálszerűen kiszélesedő. Az öregeknek sárgás bóbitájuk van. A fészekből kirepülő fiataloknak még fekete a szárnycsúcsuk és nincs bóbitájuk. Rendszerint hangtalanok, de a költés idején mély hangokat adhatnak. Sekély édesvizekben, part menti vizekben telepesen fészkelnek fákon, borkrokon vagy nádban. Hazánkban rendszeres fészkelő.
H: 80-90; SZF: 115-130 cm.

NYÁRI LÚD
Anser anser

A két legnagyobb szürke lúd egyike. Röpte nehézkes, feje nagy, nyaka vastag, szárnyfedői világosak. Lábai rózsaszínűek, csőre narancssárga. Néha fekete foltok vannak a hasán. Röphangja gágogó „áng-ang-ang”. Ha bosszantják sziszeg. Mindkét hang a hazai lúdéra emlékeztet, amelynek ez a faj az őse. Lápokon, mocsarakban és más édesvizeknél költ. Hazánkban rendszeres fészkelő.
H: 75-90; SZF:147-180 cm.

CIGÁNYRÉCE
Aythya nyroca

A két ivar hasonló, sötét gesztenyebarna, de a gácsér valamivel élenkebb árnyalatú, és szeme szinte fehér. A tojó tompább színezetű, barnább csőrének tövén soha nincsen fehér gyűrű. Mindkét ivarnak fehér az alsó farkfedője, és ez jól megkülönbözteti a kontyos és a barátrécétől. Röptében kontrasztos fehér szárnyszalagja és fehér hasközepe feltűnő. Csőre szürke. Síksági, lassú folyású édes- és brakkvizeknél, dús növényzetű mocsarkban költ. Magyarországon rendszeres fészkelő.
H: 38-42 cm.

RÉTISAS
Haliaetus albicilla

Hatalmas madár, hosszú, széles, párhuzamos élő szárnyakkal. Nyaka, feje és erős csőre röptében pont annyira nyúlik előre, mint farka hátrafelé. Az Aquila fajoktól ék alakú farkával és csak félig tollas csődjével különbözik. Az örgek fehér farka is eltér az imm Aquila fajokétól. Az imm egyedek farka barna, fehér töve foltos, ami megkülönbözteti az öreg szirti sasoktól. Az öregek feje kifakul, néha csaknem fehér. A csőr és a viaszhártya sárga. Kiáltása ugató. Röpte nehézkes, gémszerű. Alacsonyan húz a víz felett, kering vagy lecsap a magasból. Sziklás tengerpartok, településektől távoli tavak, folyók. Sziklákon, meredek partfalakon, magas fákon fészkel.
H: 70-90; SZF: 200-240 cm.

BARNA RÉTIHÉJA
Circus aeruginosus

A régió legnagyobb és leginkább ölyvszerű rétihéjája, szélesebb, lekerekítettebb a szárnya, nehézkesebb a röpte a többiekénél. A hím nagyrészt barna, szürke szín csak szárnyain és farkán van. A tojó/imm farka szalagozatlan, feje krémszínű. A sötétebb és az alkalmi melaniszitkus példányokat a barna kányától annak villás farka és halvány szárnysávja különbözteti meg. Más sötétbarna ragadozóktól (törpesas és darázsölyv sötét változata) sajátos vitorlázásával és hosszabb farkával különbözik. Fő hívóhangja hasonló a kékes rétihéjáéhoz, de csettegő hangot hallat veszély vagy zavarás esetén. Nagy magasságú nászrepülése közben rövid nyávogó hangot ad. Mocsarak, nádasok, rizsföldek. Nádasaink fészkelő madara.
H: 48-56; 115-130 cm.

PUSZTAI ÖLYV
Buteo rufinus

Valamivel nagyobb, hosszabb szárnyú és farkú az egerész- vagy sztyeppi ölyvnél. Többnyire vörhenyes, különösen a szárnyalja. Halványabb begye elüt sötét hasától. Szárnyának külső fele alulról fehér, farka egyszínű, a fiataloké szalagozott. Melanisztikus formák is vannak. Röpte és hangja, mint az egerészölyvé, de keringéskor szárnyainak belső felét felfelé tartja, külső felét pedig vízszintben. Síkságok, félsivatagok, hegyek és más nyílt vidék. Hazánkban az 1990-es években megtelepedett mint fészkelő.
H: 50-65; SZF: 126-148 cm.

PARLAGI SAS
Aquila heliaca

A leghosszabb nyakú a nagy sasok között, de legbiztosabb ismertetőjegye a két fehér vállfolt és a fakóbarna tarkófolt. A farok töve halványabb. Imm világosbarna, de farka és evezői sötétebbek, szárnyalján nincs fehér folt. Hangja ugató „ouk-ouk-ouk”. Síkvidéki erdők, erdős hegylábak, sztyeppék, mocsarak elszórtan álló fákkal. Hazánkban főként a hegyvidéken, ritka fészkelő.
H: 72-83; 190-210 cm.

KÉK VÉRCSE
Falco vespertinus

Röpképe átmenet a vörös vércse és a kabasólyom között, de röpte nem olyan sebes. Sokat szitál, gyakran társasan. A hím sötétszürke, kézevezői halványabbak, majdnem ezüstszürkék. Combja és alsó farkfedői téglavörösek. Viaszhártyája, lába vörös a tojóé narancsszínű. A tojó testalja, feje halvány vörhenyessárga. Az imm barnássárga. Juv felül sokkal barnább, alul halványbarna alapon cseppfoltos. Nyílt vidékek, facsoportokkal, erdőfoltokkal. Nálunk főként a vetési varjú elhagyott fészkein, telepesen költ.
H: 29-31; SZF: 56-78 cm.

KERECSEN SÓLYOM
Falco cherrug

Hosszabb farkú és szélesebb szárnyú a vándornál. Hátoldala barna, mely élénken elüt a sötétebb kézevezőktől. Mind a vándor, mind a Feldegg- valamivel kisebb nála, világosabb fején a fekete tollak vörhenyes hegyűek, barkósávja sokszor alig kivehető, farka nem szalagozott, hanem, pettyezett. Kisebb az északi sólyomnál, de röpképe alulról hasonló. Elterjedési területük nem fedi egymást. Változatos színű, olykor igen fakó. Az imm testalja erősebben cseppfoltos. Néha szitál is. Nyílt területek, fennsíkok, sztyeppék, fésivatagok. Hazánkban rendszeres, de ritka fészkelő.
H: 45-55; SZF: 102-126 cm.

DARU
Grus grus

Tollazata szürke, feje és kézevezői feketék. Arcáról a nyakoldalon széles fehér sáv húzódik le. Csupasz koronafoltja élénkpiros. Meghosszabbodott szárnytollai pihenéskor eltakarják a farkát. Juv/imm sötétebb, feje és nyaka vörhenyesbarna. A gémektől a fej és nyak mintázatával, testtarásával jól megkülönböztethető. Hangja rikoltó, csengő krúgatás „krú úh” vagy „krr”. Vonuláskor V alkban vagy vonalban repül. Kiterjedt mocsarakban, lápokban, nedves fenyéreken, tundrán fészkel. Teleléskor rendszerint szárazabb vidékeken. Késő ősszel vonulásán szinte a teljes európai populáció két helyen gyűlik össze: a Hortobágyon (67000) és ÉK- Franciaországban Lac du Der-nél (22000).
H: 110-120 cm; SZF: 220-245 cm.

TÚZOK
Otis tarda

A régió legnehezebb repülő madara, szárnyai kitárva fehérek, fekete szegéllyel. Feje, nyaka hamuszürke, háta vörhenyes alapon, feketén harántszalagozott, hasa fehér, lábai szürkék. A nászruhás hím hosszú fehér bajuszt és széles, gesztenyebarna begyszalagot visel. Riasztó hangja mély, ugató. Sztyeppék és külterjes mezőgazdasági területek lakója. Hazai populációja lecsökkent, de a világállomány szempontjából még mindig jelentős.
H: 75-105; SZF: 190-260 cm.

GÓLYATÖCS
Himantopus himantopus

Hosszú, rózsaszín lába (12-16 cm), aránylag kis teste furcsa megjelenést kölcsönöz, amely alapján rögtön felismerhető. Csőre egyenes és fekete. Röptében hátranyújtott lába különösen hosszúnak mutatja. Szárnya alul is fekete. A hím fejtetője rendszerint fekete, a tojóé fehér. A tojó dolmánya barnább. A juv a tojóhoz hasonló, de feje és nyaka szürkésebb. Hangja szárcsaszerű „kik-kik-kik”. Édes- és brakkvizű mocsarak, tavak, sós mocsarak, tengerpartok. Hazánk szikes tavainak ritka fészkelő madara.
H: 35-40; SZF: 67-85 cm.

GULIPÁN
Recurvirostra avosetta

Felfelé ívelő csőréről, amellyel odavissza kaszáló mozdulatokkal szerzi táplálékát a sekély vízben, rögtön felismerhető. Lábai kékes szürkék. A juv barnás. Jól úszik. Fő hangja egy ismételt „kluit” fütty, emellett egy rövid, de lágy hangot is hallat röptében. Hangos füttyögésbe kezd, ha fészkét veszély fenyegeti. Sós és brakkvizű mocsarak, tavak, tengerpartok mentén, folyótorkolatoknál. Alföldi szikeseink jellemző fészkelő madara, a Dunántúlon ritkább.
H: 42-45; SZF: 77-80 cm.

BÍBIC
Vanellus vanellus

A régió legfeltűnőbb, bóbitás parti madara, kontinensünk nagy részén előfordul. Általános megjelenése fekete-fehér, bár hátoldala napsütésben zöldes árnyalatú, alsó farkfedői pedig gesztenyevörösek. Röptében könnyen felismerhető széles, lekerekített szárnyairól. Torka költésidőben fekete, télen fehér. Kiáltása és éneke „pí-vit, bí-bic”. Talajon adott hangja rendszerint „pí-ít”. Röptében össztetetebb éneket is hallat: p-uiít, p-uiít, píí-vit, píí-vit”. Akrobatikus nászrepülésekor csapkodó szárnyhangot ad. Költésidőn kívül nagy csapatokba verődik. Szántóföldeken, füves területeken, nedves réteken, mocsarakban, holtágaknál fészkel. Édesvizeknél, folyótorkolatokban, tengerparti iszap- és homokfelszíneken telel. Hazánkban elterjedt, gyakori fészkelő.
H: 28-31 cm.

SÁRSZALONKA
Gallinago gallinago

Rokonságából a leggyakoribb. Csőre 6-7 cm, ami fej- és testméreteihez képest a leghosszabb a régióban. A csőr, a cikcakkos felröppenés, az eközben hallatott, jellemző „csrek” „kreecs”, valamint a szárny vékony, fehér szegélye jó azonosító bélyegek. Alacsony tárgyakra héha kiül. Fészkelő helyén folyamatos „csip-ír”- „csip-ír” hangon szól. Nászrepülése közben farktollaival adott mechanikus hangja, a „mekegés”. Vizeinknél rendszeres átvonuló, néhol kis számban fészkel is.
H: 25-27 cm.

NAGY GODA
Limosa limosa

Röptében a feltűnő fehér szárnysáv és a fekete végű fehér farok biztos határozó bélyeg. Az egyetlen goda, amelynek nászruhában fehér a hasa. Kontrasztos fekete-fehér mintázata jól megkülönbözteti a pólingoktól és a kis godától is. Ez utóbbitól egyenes, csak kissé felfelé hajló csőrével, hosszabb lábával, egyenesebb tartásával, télen egyöntetűbben szürke hátoldalával is különbözik. Röphangja „tuk” vagy „kik”, melyet néha dupláz. Fészkelő helyén hangos, nászrepülése közben hallatja „lütyő-lütyő-lütyő”-nek hallott „énekét”. Nedves rétek, fenyérek, nálunk szikesek. Vonulásán, telelésén csapatosan mozog, főként tengerpartokon.
H: 40-44; SZF: 70-82 cm.

NAGY PÓLING
Numenius arquata

A régió legnagyobb és a legelterjedtebb pólingja, méretében változó, de általában heringsirály nagyságú. A juv rövidebb csőrű és barnásabb. Hangja változatos, hangos „kjüüji” kiáltása igen jellemző. Féltő hangja „kvi-kvi-kvi” bugyborékoló légi énekét nászidőben, fészkelő helye fölött hallatja. Röpte nehékesnek tetsző, sirályszerű. Mocsarak, lápok, nedves fenyérek, rétek, dűnék. Télen csapatos, többnyire a tengerpartok árapály zónájában telel. Nálunk kis számban fészkel, rendszeresen átvonul.
H: 50-60; SZF: 80-100 cm.

FATTYÚSZERKŐ
Chlidonias hybridus

Fekete sapkája, fehér arca, vastag, piros csőre csérre emlékeztet, de hasoldala sötétszürke, alsó szárnyfedői és alsó farkfedői fehérek. A téli ruhás öregek és imm/juv a fekete vállfolt hiányában, az egyszínű, halvány szárnyakban és a kevésbé fekete sapkában különböznek a kormos szerkőtől. A fehérszárnyútól a villásabb farok és szürkébb farkcsík különíti el. Mindkettőtől eltérnek rejtett, fehér nyakörvükkel, hosszabb, vastagabb csőrükkel. Költőtelepei zajosak. Kiáltása hangosabb és rekedtebb, mint a kormos szerkőé.
H: 23-25; SZF: 74-78 cm.

KORMOS SZERKŐ
Chlidonias niger

Európában a legelterjedtebb szerkő, költésidőben feje, hasa, háta fakete, szárnyai szürkék, alsó farkfedői fehérek. Alsó szárnyfedői az evezőkhöz hasonlóan szürkék. Csőre fekete, vékonyabb, mint a többi szerkőé. A téli ruhás öregek és néhány imm fehér vállai élesen elhatároltak, kirívóbbak, mint más tengeri madáré. Sötét nyakoldali foltjuk kiemelkedő. Juv/imm hasonló, de dolmánya sötétebb. Nagy csapatokban jellegzetes társas hangjai vannak, egyéb kiáltása: „kik, kik”, „kíík” vagy „krjú”. Rendszerint úszóhínáron fészkel sekély vizekben. Hazánkban rendszeres fészkelő.
H: 22-24; SZF: 64-68 cm.

FEHÉRSZÁRNYÚ SZERKŐ
Chlidonias leucopterus

Nászruhában feltűnő fehér szárnyfedői és fekete alsó szárnyfedői különítik el más ad szerkőtől. Csőre vörösbarna, rövidebb és vastagabb. Lába hosszabb és élénkpiros. Szárnycsúcsa enyhén tompa, farka rövidebb és kevésbé villás, mint a kormos szerkőé. Télen az ad és imm fején kevesebb a sötét szín és hiányzik a sötét vállfolt. Juv teljesen sötét, dolmánya elüt a szürke szárnyaktól, a fehér örvtől és farkcsíktól. Hangja rekedtebb, vonuláson egy mély „kerr”. Szárazabb környezetű mocsarakban költ. Télen tengerpartokon is. Hazánkban ritka fészkelő.
H: 20.23; SZF: 63-67 cm.

GYURGYALAG
Merops apiaster

A régió leggyakoribb és legelterjedtebb gyurgyalagja. Rendkívül színes, hasoldala kékeszöld (a nem költők zöldebbek), dolmánya, feje élénk gesztenyebarna, vállfoltja és torka sárga. Szemsávja, torokszalagja fekete. Hosszú, zöld farkának két középső tolla túlnyúlik a többin. A juv halványabb, zöldesebb. Reptében feltűnik a türkizkék testalj és a feketén szegett, világosbarna szárnybélés kontrasztja. Hangja folytonos, bugyborékoló „gyurr gyurr”. Hazánk sík- és dombvidékein, főként löszterületeken.
H: 27-29 cm.

SZALAKÓTA
Coracias garrulus

Ültében egy kisebb, kékeszöld, gesztenyevörös hátú varjúnak tűnik. Farka enyhén villás, szárnyai kékek, az evezők csúcsai feketék. Az ad téli tollazata és a juv színei tompábbak, fakóbbak. Repte egyenes vonalú, az örvös galambéhoz hasonló. Hangja rekedtes, varjúszerű „rak-krak-krak”. Nyílt ligetes erdőségek, facsoportokkal tarkított síkságok, parkok, gyümölcsösök. Nálunk főleg a Kiskunságokon.
H: 30-32 cm.

CSÍKOSFEJŰ NÁDIPOSZÁTA
Acrocephalus paludicola

Palástja sárgás krémszínű, a foltosénál erősebben sávozott. A fejtető- és a szemöldöksáv is széles, krémszínű (vö. juv foltos), a farkcsík vékonyan sávozott, a farktollak jelllegzetesn csúcsosak, a láb rózsaszín. Éneke a foltosénál szabályosabb strófákból áll, de hívóhangja azéhoz hasonló. Sásos, nedves rétek. A Hortobágyon fészkel.
H: 13 cm.

KIS ŐRGÉBICS
Lanius minor

Jóval kisebb az előzőnél. Fekete szemsávjait széles, fekete homloksáv köti össze (ami halványabb a tojónál, hiányzik a juvnál). Szemöldöksávja nincs, testalja rózsaszín futtatású. Szárnyai hosszabbak, farka rövidebb, csőre kisebb. Fehér szárnysávja röptében feltűnő. A juv sárgásbarna árnyalatú. Röpte nem annyira hullámos, mint a nagy őrgébicsé. Többet szitál. A várán egyenesebben ül. Az alföldi ligetes táj jellemző, fészkelő madara.
H: 20 cm.

PÁSZTORMADÁR
Sturnus roseus

A búbos fejű ak a régió egyetlen fekete-rózsaszín, rigóméretű madara. Imm/juv a fiatal sergélytől halványabb, fakó homokszínű, farkcsíkja világos, lába hússzínű (seregélyé vörösbarna), csőrtöve sárga. Életmódja, „tcsirr” hívóhangja a seregélyéhez hasonló. Röphangja hangos „ki-ki-ki”. Éneke dallamos és rikácsoló hangok keveréke. Száraz sztyeppék, alacsony, sziklás hegyek, farmok. Gyakran követi a sáskarajokat. Nyugati irányú erupciói rendszertelen időközben követik egymást. Hazánkban utoljára 1994-ben és 1995-ben volt tömeges fészkelése.
H: 21,5cm.

UGARTYÚK
Burhinus oedicnemus

Halványbarna színezete kiváló rejtőszín. Rövid, sárga csőrének hegye fekete. Feje nagy, kerek, szemei sárgák, nagyok. A lecsukott szárny világos sávja röptében két fehér szárnysávként mutatkozik. Röpte lassú, egyenes vonalú. Kiáltása a nagy pólingéhoz hasonló. Nyílt, száraz, gyakran köves gyepterületek, félsivatagok. Nálunk a homok- és szikes puszták fészkelő madara.
H. 40-44; SZF. 77-85 cm.

SZÉKICSÉR
Glareola pratincola

Röptében fehér farkcsíkja, villás farka és szárnyának gesztenyebarna bélése feltűnő. Krémszínű álla és torka feketével szegett. Másodrendű evezői világos szegélyűek. Csőre fekete, piros csőrtőfolttal. A juv begye fekete cseppfoltokkal tarkított. Laza csapatai a talaj felett repkedve rovarokat fogdosnak, csérszerű „kik-kik-kik” hangokat hallatnak. Néha szürkületben is vadásznak. Nyílt sztyeppék, szavannák, napégette iszapfelszínek, édesvizű tavak kopár szegélyei.
H: 23-26 cm.